Éjféli keresztelés

Ma éjjel szokatlanul élénk volt az Anna utca. Csoportosan jártak-keltek az emberek s ugyancsak özönlöttek be a meglehetősen szűk utcácskába, mintha valami nagy dologra készülnének. Az Anna utca közepén 18. szám alatt levő ház előtt pedig ember ember hátán állott – hogy ezzel a megszokott riporteri kifejezéssel éljünk, s bizony ha két rendőrt is nem láttunk volna a helyszínen, könnyen azt hihettük volna, hogy valami titkos összejövetel van készülőben. De hát a két rendőr jelenléte (megj: valójában egy szolgálaton kívüli rendőr volt jelen) eloszlatta az aggodalmat s csakugyan a mintegy 500 főnyi tömegben senki sem táplált semmiféle veszedelmes szándékot, ellenkezőleg olyan ájtatos volt minden ember, mintha templomban lettek volna. A minthogy ott is voltak; lévén az Anna utca 18. számu ház egyik szobája baptista imaháznak berendezve, ahol a baptista felekezet hívei most tartották összejövetelüket. Ez az összejövetel pedig azért volt ilyen szokatlan időben és ilyen látogatott, mert a felekezetbe jelentkező 25 tagot, 17 férfit és 8 nőt most kereszteltek meg. Az ünnepélyes szertartásra lejött Budapestről a felekezet ottani prédikátora, Meyer Ferenc (megj: Henrik, nem Ferenc) is, akit tévesen nevezett a napokban az egyik helyi lap püspöknek, mert – mint a felekezet helyi prédikátora, Holländer József (megj: valójában Henrik, nem József) lapunk tudósítója előtt kijelentette – nekik csak egy püspökük van, és az Krisztus. A megjelent nagy számú hívő sereg az imaház egész udvarát megtöltötte, akiknek Meyer és Holländer prédikátorok felváltva magyarázták el a baptizmus alapszabályait, ismertették a szentírást és régi apostoli leveleket, majd Krisztus halálának történetét fejtegetve, befejezték az új hívők felvételét megelőző szertartást. Ekkor következett az urvacsora kiosztása, ami után nyomban megtörtént a 25 új-hívő felvétele, akik fehér ingben egymás után álltak bele a keresztelő medencébe és a prédikátorok által vízzel leöntettek (a keresztelés nem fejleöntéssel, hanem teljes víz alá merítéssel történt). A most felvett tagok akik közül 12 helybeli, 13 pedig vidéki községekben lakik, már négy év óta oktattatnak az úgynevezett misszióiskolában (a tagok nem jártak misszióiskolába, csak a prédikátorok) és most lettek felvéve a tulajdonképeni felekezeti hívők közé. A keresztelés fél 12 órakor kezdődött, és pont éjfélkor ért véget, ami után a nagy néptömeg ünnepélyes csendben oszlott szét, rendőreink pedig azzal a tapasztalattal távoztak, hogy nincs jobb mulatság, mint egy éjféli keresztelést végignézni.”

Forrás: Pécsi Figyelő, 1896. április 19. 4. oldal

A megjegyzések egy baptista küldöttség által foganatosított helyreigazítás alapján történt, melyről az április 22-i számban szereplő cikk informál

Szemtanúk visszaemlékezései

Gromen Emilia, szül. Eilinsfeld a következőket írja a pécsi baptista misszió kezdetéről 1923-ban:

„Három lánytestvér vagyunk, Budapesten tértünk meg, és Meyer testvér merített be bennünket. A legfiatalabb, Elinsfeld Johanna elsőként, a középső, Matild másodikként, én, a legidősebbként, Emilia harmadikként, egymás után jöttünk az Úrhoz egy év alatt 1883-1884-ben. 1884-ben Pünkösd idején jöttem vissza Pécsre édesanyámhoz, aki egyedül volt. Saját házunk volt az Anna u. 18. Johanna augusztusban jött utánam, Matild az ősszel. Csak akkor kezdődött a misszió, mondjuk októberben. Eljött Pfaff testvér Budapestről, és három héten keresztül kolportőrködött, meghívta az embereket hozzánk, és azóta is vasárnapról vasárnapra jönnek. Amikor Pfaff testvére elment, a hétköznapokat is igénybe vettük. Tartottunk imaóráka, énekórákat, vasárnapi iskolát és nőegyleti órákat is. Nos, ahogy mi ezt tettük, az Úr áldását adta hozzá. Minden egyszerűen történt. Azzal szolgáltunk, amit a mi drága Megváltónktól kaptunk. Időnként jöttek kedves testvérek, akik munkánkat támogatták, és a változatosság jó volt…”

Hoffmann Ádámné sz. Wenzel a kezdeti időkről:

„1886. márciusában jött Pfaff Péter testvér a lakásomba, ahol éppen mostam, és az iratait kínálta, de semmit nem vásároltam. Két traktátust adott nekem, az egyik „A hit cselekedetéről” szólt, ami nagyon megérintett. Pfaff testvér meghívott az istentiszteletre a Malom utcába Weißenbach asztalosmesterhez. Egy vasárnap el is mentem férjemmel az istentiszteletre. Pfaff testvér prédikált, és nekem mindjárt az a benyomásom támadt, hogy úgy kellene élni, ahogy ő prédikálta. Néhány hónappal később Péter Gyula prédikátor átutazóban prédikálta az evangéliumot az otthonomban. Ettől kezdve gyakrabban összejöttünk, olvastuk a Bibliát, imádkoztunk és énekeltünk. Így egyre közelebb kerültem Jézushoz, míg aztán megtértem.

1887-ben felkeresett bennünket Gewarder prédikátor és az én otthonomban is tartott istentiszteletet. Az istentisztelet után eljött a városparancsnok, és elvezette Gewarder testvért és férjemet a városházára. Kihallgatták és elengedték őket, de Gewarder testvérnek 24 órán belül el kellett hagyni a várost.

Ebben az időben csak a három Eilinsfeld testvér volt tagja a gyülekezetnek, akik Budapesten tértek meg, és ott merítkeztek be Meyer prédikátor által. Mivel azonban édesanyjuk itt lakott, a bemerítésük után ők is visszajöttek Pécsre. Ezekben az években kezdtünk el Eilinsfeld testvérnőnél a rendszeres istentiszteleteket. Átlagban 15-20 lélek jött az istentiszteletre. Ezek a testvérnők sokat segítettek a megtérésemben, és itt Pécsett szorgos misszionáriusok voltak.

1889. augusztus 29-én merített be Meyer H. prédikátor a Pécsről Pellérd felé folyó patakban. Este, holdvilágnál mentünk néhányan a patakhoz. Meyer testvér beszélt ott hozzánk a bemerítés fontosságáról, aztán énekeltünk. Este 10 órakor imádkozott Meyer testvér, és bementünk a vízbe, ahol bemerített engem. Férjem nem akarta megengedni, hogy bemerítkezzem, mivel azonban mégis megtettem, kitette a holmimat az udvarra, és gyermekemmel együtt nem mehettem be többet a lakásba. Ettől kezdve magamnak kellett megkeresni a kenyeremet, az Úr azonban csodálatosan segített a magányomban….”

Schlitt Imre a következőt mondja az itteni munka elindulása utáni első időkről:

„Az Eilinsfeld testvérek, Johanna és Emília 1896-ban Budapestről Pécsre, édesanyjukhoz, egy özvegy nyugdíjashoz (Gromen testvérnő, sz. Eilinsfeld azt írja azonban, hogy már 1889-ben Pécsre érkezett.) Az ő otthonukban, az Anna u. 18-ban kezdték az Úrért végzett munkájukat, elhívtak embereket, énekeltek, imádkoztak, olvastak Isten Igéjéből és Spurgeon prédikációiból. Segítségükre voltak Pfaff, Borstelmann, Titzel, Gewarder, Gromen és Meyer H. testvérek.

Wenzel testvérnő 1889-ben jutott hitre, és én készítettem neki a hullámsírt a patakban, mely Pécsről Pellérd felé folyik. Meyer prédikátor merítette be csendben, egy szeptemberi estén. Ezért férje meggyűlölte, és az aranyos kislányával és cókmókjával együtt az utcára tette. Férje elhagyta, ő pedig mosással és vasalással kereste kenyerét, és hűséges maradt Urához. Időközben egyre többen hívőkké lettek. 1889. évben tizenhét évesen jutottam hitre, és találtam bocsánatot Jézus vérében. Azidőben Pécsett tanultam kötö- és szövő szakmát. 1890-ben érkeztem Budapestre, és Húsvét másnapján merített be Meyer H. prédikátor, és csatlakoztam a gyülekezethez. Attól kezdve egészen a mai napig, amikor Isten kegyelméből 56 éves vagyok, kerestem, hogyan szolgálhatok az Úrnak.”

Forrás: Gemerinde-Register Pécs; a pécsi gyülekezet anyakönyve, melybe Bretz Vilmos prédikátor másolta a visszaemlékezéseket az 1920-as években

Oszd meg másokkal!